A kopjafa formájúra alakított fejfák az ősi temetőkultúrából fennmaradt tárgyi anyagot képezik. Sírjelek Az ember halandóságának hírnökei.(Régen a harcban elesett katona kopjáját- fegyverét- sírhantjára, feje fölé szúrták.) A kultúránkba török hatásra bekerült faragott kopjafákat sokáig tiltotta a kereszténység, éppen ezért főleg református és unitárius temetőkben találjuk a legrégiebbeket, ma már viszont katolikus temetőkben is elterjedtek.
Fejfa legmegfelelőbb nyersanyag a tölgyfa. Régebben kb. egyharmad részét a földbe süllyesztve rögzítették, ma azonban- akárcsak a kapuláb- felvasazva betonalapon áll.
A kopjafa keskeny, négyoldalú, jellegzetesen karcsúsított hasáb, melyen (lentről felfele haladva) három részt különböztetünk meg: a törzs a legterjedelmesebb, erre kerül a felirat a halott nevével, születésének és elhalálozásának évszámával, esetleg egy- a feltámadás reménységében megfogalmazott gondolattal.A törzs felső hányadán megkezdődik a díszítőfaragás; a nyakrész karcsúsított, egész terjedelmében faragott. A fejfák hagyományos díszítőmotívumai mértani idomok (a csillag különféle változatai, András- kereszt, székely kereszt, molnárgomb stb.). A fejdísz az ékítmény befejező motívuma, melynek megválasztásakor nagyon oda kell figyelni a helyi hagyományokra. Háromszéken a férfiaknak koronát, buzogányt vagy sisakot faragnak; idősebb asszonyt konty, fiatalabbat tulipán illet meg. A lándzsavégződés a hősi halál jelképe.

Az utóbbi időben emlékoszlopokat is faragnak a kopjafa mintájára. Egyre gyakrabban látunk nagyon szép kompoziciókat, emlékműveket kopjafákból.