KOPJAFÁK - RÉGEN ÉS MA
"Akarat, hit, bizalom"
Kopja szavunk eredendõen a honfoglaló magyarság egyik fõ fegyverének, a lándzsaszerû, 2-2,5 m, sõt 3-4,5 m hosszú, Belsõ-Ázsiában használt, keményfából készült döfõ fegyvernek a megnevezésére szolgált. A történelembõl tudjuk, hogy nagy ütközetek után az elesett hõsök sírhantjának fejéhez beszúrták a vitéz harci kopjáját. Ebbõl a szokásból vált nemzetünk szép õsi hagyományává a kopjafaállítás. Amint Szabó T. Attila írja egy helyütt: “…a kopjafa, a magyar temetõk e különleges, mûvészi dísze az õsi, finnugor temetkezés egyszerû fejfájából fejlõdött”. (Pásztortûz, 1938.)
Manapság fõképpen a Székeyföld protestáns temetõiben, ezeken a “méltósági helyeken” mondható általánosnak, amelyhez a szeretet és a kegyelet jelének drága kitûzései fûznek minden embert. De gyakoriak a kalotaszegi és néhány alföldi (Albertirsa, Fülöpszállás stb.) temetõben is.
Díszesen kifaragott kopjafákat állítanak személyeknek, intézményeknek, események, évfordulók emlékére is.
Mi is a kopjafa?
Az Új Magyar Lexikon szerint: döfõ lándzsa. Nyele 3,5-4,5 m hosszú és a könnyebb átmarkolhatóság érdekében a kézvédõ alatt kissé elvékonyodott. A harcosok fegyvere volt, kis lobogóval ellátva díszfegyverként is viselték. A magyar lovasok a 17. század végéig használták. Történészek, néprajztudósok egyhangúlag vallják, hogy a mai temetõi kopjafák az õsi kopjás-zászlós temetkezés emlékeit õrzik.
Az õsi magyar halotti kultusz az õsvallásban is fejlett volt, amely napjainkig fennmaradt népi szokásokban, motívumokban, például: a temetésig el kellett készíteni az ún. fej fát vagy gomb fát, népiesen fütül való fát. Az eredetileg halottat ábrázoló szobor fából volt. A temetés alkalmával a sír mellé állították azzal a céllal, hogy a lélek felismerje és majd ott pihenjen, ebben a szoborban…
A fejfa és a fából faragott szobor tehát a halottat kellett ábrázolja.
A fejfa a faragó ácsoknak a mûszava, megkülönböztetünk rajta fejrészt és testet. A napjainkban újra divatba jött KOPJAFA nem pontosan azonos a fejfával. A kopja eredetileg egy dárdaszerû szúró- és dobó fegyver. A távol elesett katonák sírjára a kopjáját szúrták. A XIX. századtól jött szokásba, hogy a sír elejébe kopjafát helyezzenek. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a fejfa vagy kopjafa a reformátusok és unitáriusok kizárólagos sírjele. A római katolikusoknál egyöntetû a sírkereszt használata. SÍRJEL (fejfa, kopjafa) A kopja nem más, mint egy keményfából faragott oszlop, melyet sírjelül a temetõben a halott fejéhez állítanak.
A sír a halott nyughelyét jelzi, és az elhunytat jelképezi. Ez a székelység lakta tájainkon és a vallási hovatartozás szerint két nagy csoportba sorolható: katolikus és protestáns sírjelek. A katolikusok a keresztet (vagy megjelenik rajtuk a kereszt), míg a protestánsok fából készítették, készítik ma is a halottaiknak. Ezek tájainkon méretben és faragásban eltérõek a sírjel elnevezésével (sírfának, gombfának, fõtõl való fának is nevezik) nálunk, itt székelyeknél a kopjafa elnevezés a használatos. Állítsunk a nemzetünknek jelzõ kopjafákat a szeretteink sírja elé! Néprajzi szempontból mindenféle kopjafa, fejfa, sírjel értékes, de természetesen a legnagyobb értéket az õsi és mûvészi módon megfaragott kopjafa jelenti. Tiszteljük és becsüljük meg halottaink emlékét, hogy a székely mûvészet szeretete tegye a temetõt az élõk szeretetének bizonyítékává, mindig tiszta, virágos sírjaik üzenjék azt, hogy akit imádtunk, szerettünk, annak emléke és eszménye mindig él és fennmarad mibennünk.
KOPJAFÁK
A székely fejfák általános jellemzõ vonása a vékony, karcsú kopjára emlékeztetõ alak.
Hajdanában is az elesett vitéz sírjára kopjafát tûztek. Formailag a kopjafákon öt fõ részt különböztetünk meg:
– a láb, a kopjafa földbe ásott vagy rögzítõ része;
– az eresz, amely a felírást védi a lecsurgó esõtõl;
– a felfelé végzõdés formai kifejezése a díszített része a kopjanak;
– díszítve csak a legfelsõ tagozata van;
– a láb többnyire megmarad nyers állapotban faragatlanul, ezt beássák a földbe.
Néha erõsítéssel kötik össze a törzset, ezáltal is késleltetve a fa korhadását.
– A törzsét simára faragják, hogy vésve írni lehessen rá.
– Az eresz egyszerûen kiugró rész, igen gyakran homorú bevágással, amely az eresz tulajdonképpeni céljának megfelelõvé teszi, ugyanis a kis hornyolás akadályozza meg az esõ lecsurgását, kénytelenítvén arra, hogy lecsepegjen.
A kopjafa alapformája inkább négyzet, különösen a díszített végzõdés. Sok esetben lapos a kopjafa s ekkor egyszerûbb a csúcs kiképzése. Ez lehet:
– tulipán
– gomb
– csillag
KOPJAFÁK JELKÉPRENDSZERE
Kopjafák (sírfák, fejfák, sírjelek) fõbb motívumai – szimbolikus jelei:
1. Valamely gondolati fogalmat érzékeltetõ jel, jelkép, mely képzettársítás folytán nemcsak a kifejezendõ fogalmat helyettesíti, hanem vele kapcsolatban különbözõ érzéseket, hangulatokat, egész gondolatsorokat tud felidézni. Az egyik legõsibb ábrázolási mód. Széles alkalmazási területe a költészet;
2. A képzõmûvészetben elvont fogalmak, gondolatok és érzelmek kifejezése megszemélyesítéssel, valamint a fogalomra vonatkozó jelképes tárgyak ábrázolásával.
Az alkotók érzik és tudják a kopjafákon a díszítések, kifaragott részek nem cifrázásnak szánt formák, hanem az elhunytra jellemzõ népi szimbólumok.
Azok a szimbólumok, amelyek mindmáig fennmaradtak, olyanok, hogy az elhunyt személyrõl szinte mindent ki lehet velük fejezni: hogy az elhunyt NÕ vagy FÉRFI, lány vagy asszony, ifjú vagy aggastyán; foglalkozását, gazdasági állapotát, az életkörülményeit, nyugodt vagy zaklatott voltát.
A társadalomban kifejtett tevékenysége olyan jellemzõk, ami a hátramaradottak iránta való eszményi érzésének kifejezõje: összetartás, az õsi hithez való ragaszkodása, nemzetisége stb.
A székely gondolatok menete a legtömörebb kifejezésre jut a kopjafák szimbolikus jeleinek összeillesztésével. Ilyenek az õsi, elõdeinktõl fennmaradt mértani alakzatok alkalmazása: a kör, a négyzet, az átlósan áthúzott négyzet, a kereszttel osztott négyzet vagy kör, a zegzugos és a csigavonal, virágok megjelenítése…
Ezekben a bevitt, rávitt jelek, felosztások mind-mind értelemmel bírtak-bírnak ma is. Ezek tudatában a téves összeillesztések kizártak, zavart okoznának.
